Tini wagyok, pasit akarok ;)
Ez a neked való tini oldal! ;)

MENÜ

A tudósok szerint a testeket, az egész természetet egy erő tartja össze. Valaki megteremtette ezt a csodálatos bolygót, a földet, és aztán ez a valaki lejött és ezen a földön járt. Van olyan hatalmas, hogy megteremtse és fenntartsa ezt a porszemet az univerzumban.
Képzeld el, hogy te vagy egy hangya teremtője, s nagyon szereted ezt a pici kis lényt és nagyon vigyázol rá. Egyszer csak azt veszed észre, hogy a kis hangya a halál felé megy. Ez komoly problémát jelent. Először is, a hangya nem úgy gondolkozik, mint ahogy az ember. Másodszor: nem hallja az emberi szót. Harmadszor: nem látja az embert. Negyedszer: nem is érti az embert. Az emberi érintés akár meg is ölheti. Ha az ember a hangya útjába teszi a kezét, szépen átmászik rajta és megy tovább. Mit lehet tenni?
Az egyetlen megoldás, hogy hangyává kell válni és megmondani neki:
- Ne menj arra, mert meghalsz! Kövess engem! (Friderika)

 

Álmodni annyit jelent, mint elszakadni a valóság megkövült érzéseitől. Bőröd pórusain át más világ szivárog Beléd, ujjbegyeid másként érzik a világot. Mintha hűvös víz alól buknál fel hirtelen, egy forró nyári napon, álmodni ezt jelent. Más világ, képzetes értelemben is. Határok szakadnak szét, elérhető közelségbe kerül mindaz, amely egyébként reménytelenül távol marad. Percek peregnek előtted, újra átélhetsz pillanatokat, esetleg máshogy, más szemszögből. Arcok, hangok, helyek, illatok, szavak (és csendek?) tűnnek elő a barátságosan sötét, meghitt éjszakában. Reggel aztán, a Nap cirógató sugarai mögött eltűnik mindez. Felpárolog, mint hajnali köd. Vagy csak a Nap fénye vakít el minket, a fény adja a realitás-érzését, hogy majd megszűntével újra átélhessük a csodát.
Talán ezért születtünk. Hogy álmodjunk.

 

"POHÁR-ELMÉLET": Ennek az a lényege, hogy a Mennyországban mindenki TÖKÉLETESEN BOLDOG, csak MÁS és MÁS mértékben. Képzelj magad elé több különböző méretű poharat egymás mellett, és önts tele az összeset. Meglátod, hogy az összes megtelik, de mégis eltérő mértékben. És hiába öntesz annyit a kis pohárba, mint a nagyba, az nem képes befogadni többet. Magyarul azt jelenti, hogy nem is vágyhatsz majd ott nagyobb boldogságra, mint amit képes vagy befogadni; ezért nem is lehet ott semmiféle irigység, hogy a "másik boldogabb".

 

Amíg hiszed, hogy neked valami boldogságot ad, addig hajszolni fogod, hogy megszerezd- s a nagy hajszában elfelejtesz boldog lenni. Ha pedig megszerezted boldogságod vélt tárgyát, minden pillanatban attól félsz, hogy elveszíted, - s a nagy félelemben megint elfelejtesz boldog lenni.
A boldogságot hiábavaló keresni, annál inkább eltávolodsz tőle. Amíg vágysz boldogságod tárgyára, azért nem vagy boldog, mert még nincs meg, ha pedig már megvan, akkor azért nem, mert már mást szeretnél, rohansz ábrándtól ábrándig, mert reméled, hogy majd az egyik álmod megvalósulása Boldogságot hoz neked. A boldogsághoz nem kell indok. Boldog lehetek a virágok szépségétől, az égbolt szemkápráztató kékségétől.
De a társadalom mást nevelt belénk. A rendszernek a létért küzdő félelemmel teli emberekre van szüksége, mert a boldog ember irányíthatatlan!!!
A Boldogság egyszerűen csak van. Maga a létezés, a korlátlan befogadás, az, hogy Vagy!! Azért nincs szükség okra, mert az ok te magad vagy!
A boldogság itt van, itt lángol benned és várja a pillanatot, amikor a felszínre törhet. Ahogy a nap, úgy a boldogság is akaratodtól függetlenül bújik elő a viharfelhők mögül, hogy rád szórja aranyló sugarát, mindössze annyi a dolgod, hogy ne menekülj el a fénye elől.
Mert te vagy maga a boldogság! Bármit teszel, játszhatsz, táncolhatsz, verekedhetsz, dolgozhatsz…aki tudatosan meg tudja élni önmagát, azt az élet minden rezdülése boldoggá tudja tenni. A boldogságot nem lehet megosztani másokkal, csak adni lehet, de előbb légy az, aki vagy, hogy az öröm megszülethessen benned.
Ha magadban felszítod a tüzet, mindenki melegedhet a közeledben. Ha magad vagy a boldogság, akkor az örömöt nem tudod magadba fojtani. Ha benned felkel a nap, nem tudod a fényét nem megosztani másokkal. Oly ragyogó, oly gyönyörökkel teli lesz benned a felfakadó öröm, hogy ok nélkül adsz mindenkinek. Abban a pillanatban, ahogy az egóddal elfordulsz mindentől és mindenkitől , megnyílsz mindennek és mindenkinek.

 

És megmondta jól...most azt gondolom, hogy felejtsd el a holnapot, felejtsd a tegnapot is, és felejtsd el a mát is. Felejtsd el, hogy élsz, és akkor élni fogsz. Nem kell mindig várni, zsongani az érzéstől, hogy egyszer csak eljön majd. Nem. El fog jönni, és akkor a régi felesleges körök újra sokat számítanak majd. Mert az igazság a legapróbb dolgot is monumentálissá teszi. Jönni fog. Az a sok rossz, ami mostanában történik biztos az előszele. Jönni fog. És akkor nem lesz heg, se seb, csak mosoly. Jönni fog. Nevetségesen, de jönni. És nem kell mindig várni, mert akkor úgy se. És hiába vet mindenkit elém a sors, hiába a sok poros szép emlék, és hiába a téves látás... Minden hiába, mert jönni fog. Lehet, hogy már itt is van. Olyan emberként, aki talán nincs is messze, vagy akit mondjuk majd évek után egy pillanatban ismerek meg, vagy csak vár a sötétben és figyel, és tudja ő is, hogy jönni fog. Jönnie kell.

A feladatom az, hogy amit megtanultam, azt megéljem.
Az élet értelme az, hogy az ember felfedezőútra indul, az élet kalandját tudatosan megéli, és valóban élvezi, hiszen az életjáték az én örömömre jött létre.
Szerelmesnek lenni és igazán szeretni két különböző dolog, miként a virág és a gyümölcs. A gyümölcs megjelenésével a virág eltűnik.
Ha valóban tudatosan önmagam vagyok, azt élem, amit e pillanatban tennem kell, azaz beteljesítem a pillanatot, akkor összhangban élek önmagammal és az élettel.
Életem értelme, hogy önmagamra ébredjek, hogy felismerjem, ki vagyok, hol állok, hova akarok eljutni, mit akar az élet tőlem, hogyan tudom azt megvalósítani, hogy ne akarjak más lenni, felszínre törhessen Igaz Valóm.
Létfeladatom, hogy önmagam legyek.
Ezen a világon semmi sem történik véletlenül, hanem minden az ok és okozat törvénye szerint működik.
A szeretet azt jelenti, hogy megértően, tudatosan elfogadom a tökéletlent.
Bármin is bosszankodunk, mindig az egészségünkkel fizetünk érte. Megengedhetjük-e ezt magunknak? (Kurt Tepperwein)

 

Bocsásd meg nekem, hogy beszéltem, amikor hallgatnom kellett volna;
mérges voltam, amikor türelmesnek kellett volna lennem;
cselekedtem, amikor várnom kellett volna;
féltem, amikor örülnöm kellett volna;
veszekedtem, amikor biztatnom kellett volna;
bíráltam, amikor dicsérni kellett volna;
nemet mondtam, amikor igent kellett volna,
és igent mondtam, amikor nemet kellett volna."
(Marian Wright Edelman)

 

A szeretetnek nem szabad követelőzőnek lennie, mert akkor elveszíti a szárnyát, és nem tud szállni. Gyökeret ver a földben, nagyon földi lesz; akkor pedig nem más, mint kéjvágy; és boldogtalanságot hoz, nagy szenvedést. A szeretetnek nem szabad feltételekhez kötöttnek lennie, nem szabad elvárásokat támasztanod vele szemben. Egyszerűen önmagáért kell léteznie - nem valamilyen jutalomért, nem valamilyen eredményért. Ha indíték vezérli, szereteted nem válhat az égbolttá. Akkor az indítékra korlátozódik; az indíték lesz a meghatározója, a határa. Az indíték nélküli szeretetnek nincsenek határai: tiszta ujjongás, kitörő öröm, a szív illata. És abból, hogy nem vágyik semmilyen eredményre, egyáltalán nem következik, hogy nem születik eredménye; épp ellenkezőleg, ezerszámra szüleik, mert bármit adjunk a világnak, az visszatér, visszaverődik. A világ visszhangos hely. Ha haragot indítunk útjára, harag jön vissza; ha szeretetet adunk, szeretet jön vissza. De ez egy természetes jelenség; felesleges gondolkodnod róla. Elég, ha bízol abban; önmagától történik. Ez a karma törvénye: bármit vetsz, azt aratod; bármit adsz, azt kapod. Tehát felesleges gondolkodnod róla, mert automatikus. Gyűlölj, és gyűlölni fognak. Szeress, és szeretni fognak.

 

Boldogság az, mikor ál-arcok nélkül önmagad lehetsz...

A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni. Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé - a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van. De most tesz egy próbát: összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul. A küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal. És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik.
A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna - a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná "hová?" és "miért?" Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak.
Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá.

 

Sose bánts senkit, mert azzal a hatalmába kerülhetsz. Óvakodj attól, hogy megsérts bárkit is, mert akire haragszol, annak ezáltal hosszú időre a hatalmába kerülsz. Ha igazságtalanságot követsz el vele szemben, s ezzel alárendelt viszonyba lépsz, nem elég, hogy a sérelemmel, amelyet neked okozott, kéretlenül is adósa lettél, ráadásul növelted is adóságaid számát azzal, hogy gyorsan vissza akarod adni a kölcsönt.
Az igazságtalanságot nem lehet törleszteni. A törlesztéssel csak növelni lehet.
Be kell látnunk, hogy sosem tudhatjuk pontosan, a másikat mi kényszeríttette arra, hogy fájdalmat vagy kárt okozzon.
Aki nem áll bosszút, szabad marad..
Ha bántanak, ess gondolkodóba. Támadód valójában szívességet tett azzal, hogy beléd mart. Kiváltottad ellenszenvét, netán dühét is lényednek valamelyik vonatkozásával, melyet
ezek szerint nem tartasz kézben eléggé, különben nem sértenél vele mást. Másrészt az, hogy támadó indulatot váltasz ki belőle, áldozatos érzékenységének bizonyítéka. Reagál rád.
Voltaképpen hálásnak kellene lenned érte, hogy tükröt tart eléd.
Ellenséged nélkül semmire sem mennél. Ő miattad hibázik: kárt okoz magának, bánt egy másik embert, holott az semmire sem jó, legfeljebb arra, hogy annak révén, amivel bántani akart, te megtudj valamit magadról, amit e lecke nélkül nem vehetnél észe.
Nem az ő hitványsága érdekes, hanem amit általa te önmagadról megtapasztalsz. Neki ezt persze nem kell mondanod. Úgysem értené.
De a felkínált bilincset ne fogadd el: ne ítélkezz, ne mérkőzz!
Gondolkozz. Maradj szabad. Ennél nagyobb győzelem nincs.

 

Hogy egy kicsit boldog légy, hogy egy kicsit mennyország legyen a földön, békülj meg az élettel! A saját életeddel, úgy ahogy van. Békét kell teremtened a munkáddal. Az emberekkel magad körül. Hibáikkal és gyengeségeikkel. Derűs és vidám légy férjeddel, feleségeddel, akkor is, ha már tudod, hogy nem ő az ideális férfi, vagy nem benne találtad meg a számodra ideális nőt… (ne hidd, hogy ilyen létezik egyáltalán!) Légy derűs gyermekeiddel! Békét kell teremtened pénztárcáddal, arcoddal, alakoddal, általában a külsőddel. Teremts békét lakásoddal és ruházatoddal, életkörülményeiddel, akkor is, ha a szomszédoknak talán jobban megy, mint neked. (Már ahogy te gondolod. Nem is olyan biztos, a látszat sokszor csal.) Békülj ki az életeddel! Ne feledd a saját bőrödből nem bújhatsz ki. (Johannes Rosche)

 

Tudod, én becsaptalak Téged. Annyira szerettem volna, ha szépnek látod a világot, hogy már-már magam is szépnek találtam. Úgy voltam veled, mint a szülő, aki hazudja, hogy Jézuska hozza a karácsonyfát. Hazudik, hogy a csöppnyi gyermek szebbnek lássa a világot, aki ideig-óráig el is hiszi, míg rá nem jön arra, hogy becsapták, a fát nem a kisjézus hozza, és a világ, ez a mi világunk, pedig nem szép. Lehet jóindulattal szépnek hazudni, vagy rózsaszín szemüvegben szépnek látni, de az élet kegyetlen, az ember tele van mindenféle fájdalmakkal, naponta megalázzák, amit ma felépít, holnapra összeomlik. Akkor még ott az öregség. Az ember nem boldog. Van, aki belehal, jobb esetben közömbös a világ fájdalmára, vagy van, aki boldognak áltatja magát. A világ hazug, az élet kegyetlen, fájdalommal teli. De tudod, azt hiszem, ma már hiszem, hogy nem öncélúan. Hogy ez a sok kín csak azért van, hogy segítsen meglátni a valót, minél nagyobb a fájdalom, az üresség, annál jobban vágyik az ember valami másra, valami többre, figyel a jót ígérő jelekre, bízik bennük, mert valamiben bízni kell, és minél jobban vágyik rá, annál könnyebben látja meg, hogy a világ nem szép, a világ maga a mennyország. Terítve az asztal, csak észre kell venni, és leghamarabb az ül le hozzá, aki legtöbbet sír, aki leginkább éhezik.

 

A szeretet belső létezésünk leghőbb, legteljesebb és legédesebb kihívása. Mondd el mindenkinek, akit szeretsz: Szeretném, ha tudnád, mennyire fontos vagy számomra. Ha akarod egészen átformálhatod személyemet. Te le tudod dönteni bennem a falat, ami mögött reszketek. Te beláthatsz az álarcom mögé. Te megszabadítasz a félelem, a bizonytalanság és a magány okozta árnyékvilágomtól. Kérlek, ne hagyj itt! Tudom, számodra nem lesz könnyű: az én érdektelenségem erős falakat emel bennem és lehet, hogy a közeledésedre majd ellenállok. Látod, úgy tűnik, mintha harcolnék az ellen, amire a legjobban szükségem van. Ám azt mondták nekem, hogy a szeretet minden fal közül a legerősebb. Ebben van egyedüli reményem.
Ezért kérlek, döntsd le bennem ezeket a falakat, de gyengéden, hisz minden ami gyermeki bennem nagyon érzékeny és nem tud növekedni ezek mögött a falak mögött. Ne add fel! Szükségem van rád! (Bruno Ferrero)

 

Ha legközelebb állatkertbe megy, figyelje meg, hol állnak a leghosszabb sorok, melyik kifutó előtt időznek el legtovább az emberek. Hajlamosak vagyunk elsietni az őzek vagy az antilopok mellett, alig vetve egy futó pillantást e kecses állatokra. Ha kisgyerekekkel vagyunk bizonyosan megállunk a fókák, meg a majmok utánzását bámulni. De igazában az oroszlán, a tigris, a gorilla vonz bennünket. Vajon miért? szerintem azért, mert megnyugtat bennünket a nálunk nagyobb és erősebb élőlények látványa. Azt a zavarba ejtő, ám megnyugtató üzenetet hordozzák, hogy nem az ember a legnagyobb a hatalom. Nagy szükségünk van ere az élményre, a nálunk nagyobb erővel való találkozásra, ami érzékelteti, hogy hol van a mi helyünk a világegyetemben. Ezért ha nem jutunk el a templomba, megkeressük másutt. (Harold Kushner)

 

Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent.
Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk.
Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel.
Mindenkinek van egy árnyékénje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre. Az erénynek csak egy fajtája van – az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan.
Szeretnünk kell mások tévedéseit, hiszen a saját tévedéseinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk.
Senki sem tökéletes, tudd ezt magadról is. Ha saját vétkeidet csupán apró botlásnak tartod, fogadd megértéssel mások hibáit. (Tatiosz: Az egyetlen érzékelhető pillanat amikor szeretünk)

 

Ahelyett, hogy saját fájdalmadat és sorsodat siratod, fordítsd tekinteted mások felé.

Ahelyett, hogy saját terhedet elviselhetetlennek kiáltod ki, végy magadra valamit mások terhéből is.

Ahelyett, hogy állandóan sopánkodsz, érezz együtt azzal, akinek még nehezebb a sorsa, mint a tied.

Ahelyett, hogy másoktól vársz megértést, vigasztalj másokat.

És akkor nem tudod majd, mi történik veled:

Mások terhét vetted magadra és a sajátod vált könnyebbé,

beteget gyógyítottál és a saját szíved sebe hegedt be,

szomorút vigasztaltál és saját  lelked talált nyugalmat,

mások szenvedésén enyhítettél és a saját tövised életét törted,

adni akartál és kaptál, azt hitted meghalsz és feltámadtál.

 

Tudom már nagyon késő mondani, tudom már nincs értelme mondani, tudom, már felesleges megvallani, tudom már nincs értelme elárulni: életem része voltál, életem része maradsz, mint távoli, mint elérhetetlen, mint titok.
A titok egy szép, egy valós csoda: talán megfejthető, talán nem, talán elérhető, talán nem. Titok. S ezért olyan fájdalmas, mert égeti az embert. Még ha sok év el is telik, akkor is benne ég, még ha hónapok telnek is el azok között a ritka pillanatok között is, amikor hallhatom a hangod, vagy csak messziről láthatlak bennem van a mosolyod, bennem él a hangod, s lelked mélysége.
Még ha el is veszítem a békét, melyet Te adhatsz nekem, vagy már már a hitem is remeg, akkor is tudom, ott valahol messze, mely nem kilométerekben számítható, vagy.
Ez a fájdalom égető, de mégis izgalmas. Ez a fájdalom a lélek nemesbítése, melyet adni szeretnék valakinek, aki ismeretlen, aki a félelem tárgya.
Más vágyam már nincs. Csak szeretni és tisztelni. Talán álodozó vagyok, talán hivő, talán hitetlen, de keresek valakit. Mint Cyrano Roxant, mint Don Quihote Dulcineát, mint Kun László Éduát. Várni rád, tudom nem érdemes. De az ember gyakran keresi az értelmetlen dolgokat. De én szeretek várni rád, nézd, én, az egykori csavargó, hogy ülök itt, nyugalmi lázban, e mozdulatlan mozdulásban, ülök és várlak, várlak...

 

Mondjuk, az élet az olyan, hogy én itt állok, és millió labda jön felém. Vannak kék labdák, piros labdák, fehér labdák, fekete labdák, mindenféle színű labdák repülnek felém, Ha van egy ideálom, akkor az olyan, mintha azt mondanám, hogy nekem fekete labdák kellenek. S akkor hiába jön felém mindenféle labda, egyik sem kell, várom a fekete labdákat, és káromkodom, hogy olyan kevés fekete labda van, sohasem jön fekete labda, De már egy piros elment, amit elkaphattam volna, vagy tizenöt sárga, meg rózsaszín, meg mindenféle, nekem azonban nem kellenek, mert én olyan ember vagyok, aki feketére vágyik. Tehát, ha az embernek van egy ideálja, akkor rengeteg dolog történhet meg, de ő elsétál mellettük. Észre sem veszi az ilyen kegyeket, mert van egy ötlete, van egy elképzelése arról, hogy neki mi kell, s ki ő, s közben elveszíti azt, amije éppen van, mert valami másért küszködik. Szerintem ez rettenetes dolog. Mikor pedig végre kap egy feketét, akkor rájön egy év múlva, hogy a fekete nem is jó.

 

... Álom világban élek és csak a rózsaszín szemüvegemen keresztül látom a világot! Abban reménykedem, hogy kit szeretek viszont szeret, vagy már én nem szeretem tovább. Sikerült lezárnom Őt és vele egy nagy részt az életemből, talán egyedül, talán valaki segítségével! De ezt csak önámítás. Várom a második nagy Ő feltűnését, aki belép az életembe és elrepít a felhők közé, aki tudja mit akar, megvéd ha bántanak, megvigasztal mikor nem tud megvédeni, felhív legalább egyszer egy nap és megkérdezi mi van velem, folyton rám gondol. Reggel együtt kávézunk az erkélyen és a felkelő nap háztető felett szikrázó fényében pislogva gyönyörködünk egymás szemében. Fogjuk egymás kezét, nem beszélünk csak mosolygunk egymásra. Boldogok vagyunk, mert megint együtt ébredtünk fel, megint egy új napot tölthetünk egymással, és megnyugtat a tudat: együtt is fejezzük be. Aki teát főz ha beteg vagyok és simogatja a homlokom ha láztól gyenge vagyok. Ágyba hozza a reggelit ha este későn értem haza. Beoson utána a fürdőbe, hang nélkül a radiátorra teszi a törülközöm és ha kijövök a fürdőből és fázom, átölel majd megtöröl a melegített törölközővel. Akit nézhetek ahogy alszik korán reggel, aki mellől hang nélkül kell föl keljek, mert sokkal később kell kelnie mint nekem, adhatok neki egy puszit, csak fel ne ébredjen. Persze mindig felkel, olyankor kicsit félálomban, halkan, érthetetlenül dünnyög az orra alatt, de én tudom azt mondja: "szeretlek, vigyázz magadra". Akivel olykor elmegyünk moziba, de mindig nagy vita előzi meg a film kiválasztását, mivel én a romantikus, míg Ő az akció filmeket szereti. De miattam képes lenne a Titanicot akár háromszor is végig ülni, csak azért hogy velem lehessen. Én hozzábújhatnék abban a tudatban, hogy mindig ott lesz velem. ...

Az emberek többsége megrögzött hamis ígérgető, mert állandóan ígérget önmagának. Ha másnak ígérünk valamit, általában igyekszünk megtartani. Miért? Azért, mert ezt diktálja a tisztesség. És mi van azokkal az ígéretekkel, melyeket önmagunknak adunk? Ezeket állandóan megszegjük, anélkül, hogy szégyent éreznénk. Pedig ez rosszabb, mint a másoknak tett ígéret megszegése ... Felismerünk egy utat, elhatározzuk, hogy elindulunk rajta. És mit teszünk? Ülünk és mentségeket keresünk a halogatásra. Az eredmény: a szándék nem válik tetté, és mindezt tetézi, hogy meginog az önbecsülésünk, mert rossz véleményünk lesz magunkról. (Ben Sweetland)

 

Ha valamin mérgelődöl, bánkódol, sírsz, egy hónap múlva nem úgy fogsz rajta mérgelődni, bánkódni, és sírni. Hát még egy év múlva! Haj de bölcs ember volna, aki mindent olyan szemmel tudna nézni, ahogyan egy év múlva látja. (Gárdonyi Géza)

 

Volt idő, hogy olvastam könyveket, és az egyikben ezt írta valaki: "olyan helyre szeretnék eljutni, ahonnan nem akarok visszatérni". Ezt a helyet keresi mindenki. Én is.( Manuel Vázquez Montalbán)

 

Mindnyájan keressük a tökéletes társat. De ha az ember elég sok kapcsolaton van túl, kezdi gyanítani, hogy nincs is tökéletes társ, csupán a tökéletlenségek fokozatai léteznek. Miért van ez így? Azért, mert mi sem vagyunk tökéletesek, és úgy válogatjuk meg társainkat, hogy a tökéletlenségeik kiegészítsék a mieinket. Csak ha megküzdöttünk legtitkosabb démonjainkkal - megoldhatatlan problémáinkkal, amelyek azzá tesznek, akik vagyunk - akkor találhatjuk meg életünk társát, mert akkor fogjuk csak tudni, hogy egyáltalán mit is keresünk. Ezt a tökéletlen személyt keressük, de nem az első szembejövő tökéletlent, hanem az "igazit". Azt, akire szeretettel nézhetünk, miközben azt gondoljuk: "Pontosan ilyen problémát akarok magamnak! (Andrew Boyd)

 

Tőlünk függ minden, csak akarjunk. (Széchenyi István)

 

Ahová érdemes eljutni, oda nem vezet könnyű út. (Beverly Sills)

 

Nem adhatok neked bombabiztos receptet a sikerhez, a kudarc receptjével azonban szolgálhatok: igyekezz mindig mindenkinek a kedvében járni! (Herbert Bayard Swope)

 

Nem az a kérdés, hogy hogyan ültess új, innovatív gondolatokat a fejedbe, hanem hogy a régieket hogyan tüntesd el onnan. (Dee Hook)

 

Ha attól függ az örömöd, hogy mások adnak-e, igen nagy bajban leszel. (Jiddu Krishnamurti)

 

Úgy érezte, az egész élete álom, s néha elgondolkodott afelől, vajon kinek az álma lehet, és hogy az illető élvezi-e. (Douglas Adams)

 

100 emberből csupán egy, aki megvalósítja önmagát, és képességeit teljes egészében kihasználja. A többség anélkül létezik, hogy igazán élne. Általános vélekedés szerint a legtöbb ember csupán 10%-át hasznosítja életenergiáinak. Csak 10%-át látják a világ szépségének, az emberi érzésvilág mélységének, és gazdagságának csupán tíz százalékát élik át. Botorkálnak a világban anélkül, hogy elmélkednének róla, anélkül, hogy kutatnák azt. Úgy élnek, hogy közben a szeretet tört hányadát adják és kapják. (John Powell)

 

Sose kövesd el ugyanazt a hibát kétszer - különben nem marad időd a többire!

 

Életünk fontos döntéseikor nem csendülnek fel fanfárok. Sorsunk csendben ad magáról jelt. (Agnes de Mille)

 

Az ember megszokja azt, aminek az életét köszönheti. És előbb-utóbb azt képzeli: magától értetődő. Pedig téved, semmi nem tart örökké, minden eltűnhet egyszer. (Robert Merle)

 

Ha nem tudod, hová tartasz, minden út a sehovába visz. (Henry Kissinger)

 

Ami ér valamit az életben, azt mindig nehéz megcsinálni. (Frank Crane)

 

Hogy mit ér a kapcsolat, nem az mutatja, hű-e a másik ember, hanem hogyha elmegy, van-e miért visszajönnie.

 

Amint elkezdesz bízni magadban, tudni fogod, hogyan élj! (Johann Wolfgang von Goethe)

 

A változások csak akkor következnek be, amikor valami olyat teszünk, ami abszolút nem illik bele az általunk megszokott világba. (Paulo Coelho)

 

Az embernek nem kell szégyellnie, ha tévedett. Másként fogalmazva, nem kell szégyellnie, ha ma bölcsebb, mint tegnap volt. (Jonhatan Swift)

 

Mégiscsak van valami, amitől változik az ember. Attól, ha van valaki, aki olyannak szereti és fogadja el, amilyen. Éppen olyanként. Elálló fülekkel, néha egy kis füllentéssel, egy kis hencegéssel. Nem fognak visszasimulni a fülei, nem fog sokkal kevesebbet füllenteni és hencegni – csak egy kicsivel kevesebbet; egyszóval változni fog. (Ancsel Éva)

 

Önmagunkból azt nem ismerjük, amit nem akarunk, vagy nem merünk megismerni.(Popper Péter)

 

Ha az ember megszúrja az ujját és az vérezni kezd, akkor a szervezetünk azonnal kitermel olyan anyagokat, amik a vérzést elállítják, s a sebet begyógyítják. Másnap már nem érzünk belőle semmit. Na most a lelki sebeinkkel is így vagyunk, sőt tulajdonképpen még cifrábban. Mert nemcsak hogy begyógyulnak azok a sérelmek, bukások, balszerencsék, pofonok emlékei, amelyeket elszenvedtünk az életben, hanem működik bennünk, a szervezetünkben valamilyen megszépítő indulat, valamilyen olyan erő, ami átkölti a rajtunk esett szégyent, vagy azt a kudarcot, amit vallottunk. (Örkény István)

 

Vannak esetek, amikor az új olyannyira fokozatosan bontakozik ki, hogy nem is vagy tudatában a végbemenő változásoknak mindaddig, amíg egyszer csak hirtelen fel nem ismered, hogy már minden megtörtént anélkül, hogy a változási folyamatnak tudatában lettél volna. Máskor azt látod, hogy a változások a szemed előtt zajlanak, szépen, lépésről lépésre. Megint máskor pedig a dolgok egyik napról a másikra következnek be - például úgy, mint télen, amikor egy este lefekszel, és mielőtt elaludnál, a kinti világ még a szokásos arcát mutatja, de amikor reggel felébredsz, már mindent friss hó borít. És neked a világon semmit nem kellett tenned, hogy ez megtörténjék; az egész a lehető legcsodálatosabb módon történt. Az új megjelenésének, feltárulásának sok különböző módja van. Neked csak annyit kell tenned, hogy haladj vele, és ne állj ellen neki. A változás nem jár feltétlenül fájdalommal, de elkerülhetetlen, mert semmi nem maradhat ugyanolyan; és ha szíved mélyére nézel, te magad sem akarnád, hogy az változatlan maradjon. (Eileen Caddy)

 

Sohasem hittem, hogy az ember akkor szabad, ha azt teheti, amit akar: inkább akkor, ha soha sem kell megtennie, amit nem akar. (Rousseau)

 

Az idő megszűri az ember vágyait. (Márai Sándor)

 

Az egész életünket egy körhintán éljük, egyszer felszálltál rá, s mész körbe-körbe, már beleszédültél, már leszállnál, már menekülnél, de nem tudod,merre? Azt sem tudod, csak te szédültél-e el ebben az örökös körben száguldásban, hiszen olyan sokan ülnek ezen a hintán! Szétnézel, s azt látod, leszállna itt már mindenki, csak mindenki fél, a hinta gyors. S a hintán megvan az akol melege, hiába kavarog körülötted a levegő, mégis valamiféle furcsa biztonságot ad, mert nem vagy egyedül. S ennek a furcsa biztonság az az ára, hogy szédülsz, egyre szédülsz… A körhintának szabálya van. Csak körben jár, egy megadott pályán, nem tart sehova, egyenletes ütemben ugyanazon a pályán halad. Nincs benne semmi újdonság, nem érhet meglepetés, s ha jól kapaszkodsz még ki sem eshetsz.  Ülsz a körhintán, életed körhintáján: elvégzed az iskoláidat, munkahelyed van (ma már jobb esetben) családot alapítasz [jobb esetben] olykor találkozol a barátaiddal [ha vannak, ha van még rá időd]  reggel  felkelsz, megy a napi rutin, este lefekszel.Eleget teszel az összes társadalmi, közösségi elvárásnak, eleget teszel a vallásodnak, eleget teszel az összes körülötted élő elvárásainak.  Körhinta. Körbe-körbe. S lassan rádtelepszik az unalom, lassan kiégett leszel, lassan már magad sem tudod miért érzed a nagy semmit magadban. Olykor persze felbukkan benned a kérdés: miért van minden úgy, ahogyan van, miért nincs másképp, hol az öröm, hol a szárnyalás, hol a boldog ellazulás? A körhintádon kapaszkodsz, görcsös akarattal, hát hogyan is tudnál ellazulni? Mi lesz, ha kiesel? Ha ki akarsz szállni a körhintából csak ugrani  tudsz. Nincs más megoldás, mert a körhinta nem fog megállni. Nem fog lelassulni. Egyetlen választásod van, egy nagy ugrás. Otthagyni az egészet. Mindazt, ami neked nem jó. Amibe beleszédültél, belefáradtál, ami elhomályosítja a szemed. Ugrani jó! Olyan ez, mint mikor az ejtőernyős lebeg a magasban: hatalmas szabadság! Már nem pörgetnek körbe-körbe: a magad ura vagy, repülsz, szállsz szabadon! Önmagad felé, a saját sorsod, a saját életed felé.  Ugrás közben sem leszel egyedül. Sokan lesznek, akik bátorságodat látva szintén ugranak veled együtt, vagy utánad. Akik veled együtt beleúntak, belefáradtak az egész közös unalomba, érdektelenségbe, a szürkeségbe. Akik veled együtt színessé akarnak válni, felfedezni mindazt, ami túl van a körhintán, ami az élet tágassága maga. Nehogy azt hidd, hogy én nem féltem ettől az ugrástól. Féltem, hiszen ismeretlen vidékre csöppentem. S persze még szédültem is. De egyetlen dolgot tudtam: ha tovább pörgök ezen a körhintán, mindent elveszítek: önmagam. Tudtam, ez a körhinta maga a halál, mert itt csak megőrülni, s belehalni lehet. S közben elszáguld mellettem az életem. Közben meghal bennem minden, ami én vagyok valójában. Hát ugrottam.  S kitárult előttem egy csodálatos világ, sok-sok izgalommal, új utakkal, szélesekkel és ösvényekkel, tövisekkel és bokrokkal, felhőkkel és napsütéssel  hidegséggel és melegséggel – de ez legalább élet!  Ma már tudom, hogy a körhintán féltem igazán!Ott nem tehettem semmit, kiszolgáltatottan ültem, nem volt választási lehetőségem. Most van! Győzhetek vagy elbukhatok, de a magam akaratából teszem. Ami sikerül az én sikerem, a tévedéseim az én tévedéseim. Kibékültem a világgal, mert tudom, hogy minden bennem dől el. Nem mutogatok kifelé, helyzetekre, emberekre, mert mindig, minden pillanatban én adok teret eseményeknek, embereknek, szép és bántó szavaknak. A sorsomat a kezembe vettem. Aki nem ugrott velem, aki ott maradt a körhintán, az persze sajnálkozva vagy  írígykedve  tekint le rám a magasból.  Én pedig együttérzéssel és szánakozva nézek felfelé. S közben drukkolok, hogy minél többen merjenek ugrani önmagukért, a boldogságukért, egy kiteljesedett életért. Drukkolok, hogy felcsillanjon bennük az ígéret: ha önmagaddá váltál, mindent elértél, amit elérni érdemes. 
 Én ugrottam, s ma is ugranék. És te ?

 

Hiszen akármilyen messze is menekülünk, a múltunk darabja mindig ott lesz a jelenünkben is kicsit, hiszen az által lettünk azok, akik most vagyunk.

Több, mint ismétlődő isteni születésnap;
több, mint csillogó ajándékok halmaza.
Több, mint »szeretet-számlák« pazar kiegyenlítése,
több, mint ínyenc étkek ünnepi asztala…
Ez maga a csendben születő Isten,
a Szeretet teremtő jelenléte:
Jézus Krisztus. (Simon András)


Mindenki annyit él, amennyit szeretett. Aki szeretetet nem adott, semmit nem adott. Aki szeretetet nem teremtett, semmit nem teremtett. (Lev Tolsztoj)

 

Életünkben leginkább arra van szükségünk, hogy legyen valaki, aki rábír, hogy megtegyük, amire képesek vagyunk. (Ralph Waldo Emerson)

 

Tűzd ki célodul, hogy mindennap csinálsz valamit, amihez nincs kedved. Aranyszabály ez, ha meg akarod tanulni, miként teljesítheted fájdalommentesen a kötelességed. (Mark Twain)

 

Teljesen mindegy, ki mit mond vagy gondol rólad a saját lelke tükrén át. Te attól még ugyanaz maradsz. (Mucsi Martina)

 

Senki sem tudja, mire képes, míg meg nem próbálja. (Publilius Syrus)

 

Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom. Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében. (Kurt Dimberger)

 

A boldogság gyökere: az akarj lenni, aki vagy. (Rotterdami Erasmus)

 

Aki kifelé néz, álmodozik, aki befele pillant, felébred. (C.G. Jung)

 

...talán ismét "csalódni" fogsz, a szeretet úgy néz ki rizikós. De csak úgy néz ki, mert a rizikókon, a fájdalmakon keresztül tanuljuk meg megnyitni a szívünket az életre, a szerelemre, a másikra, a többi emberre, saját magunkra. Így tanuljuk meg azt, hogy a másik nem felelős a mi boldogságunkért, mert az bennünk van, így tanuljuk meg, hogy a másik azért okozott fájdalmat, mert belül már amúgy is fájtunk és ő csak rátapintott. Ez megtörténik sokszor, s valahányszor ilyenkor azt választjuk, hogy de mégis újra merünk szeretni, nem fontolgatva, félig-meddig, hanem igazából, tiszta szívvel, nyitottan akkor varázslat történik és a szeretet csodája átjárja a világot. Felejtsd el a biztonságot, nincsen olyan, illetve van, az, hogyha realizálod, hogy minden érted történik, még az is, amiről elsőre úgy látszik fájdalmas. Merj szeretni, mert nélküle csak félig élsz.. (Athony de Mello)

Nem azért hibázunk, mert túl nehéz észrevenni az igazságot; hanem azért hibázunk, mert a legkönnyebb és legkényelmesebb megoldás számunkra csak azt meglátni, ami összhangban áll az érzéseinkkel - legfőképp az önzőekkel. (Alexander Solzhenitsyn)

 

Legyen mindennap egy félórád imára, kivéve ha túl sok a teendőd, akkor legyen rá egy órád. (Szalézi Szt Ferenc)

 

Engem is mindig aranyos kedvűnek ismertek, de csak az én jó Istenem tudná megmondani, mennyi éccakai sírásba kerül a, hogy nappal mindig nevessen az ember szeme. (Móritz Zsigmond)

 

Ha sietsz, tégy egy kitérőt. (Ázsiai közmondás)

 

A szeretetet csak akkor őrizhetjük meg, ha elajándékozzuk: a boldogság, amit csupán egyedül magunknak keresünk, sehol sem található, mert az a boldogság, ami megfogyatkozik, ha másokkal megosztjuk, nem elég nagy ahhoz, hogy bennünket boldoggá tegyen. (Thomas Merton)

 

Álmait az ember csak akkor tudja megvalósítani, ha azokból felébred.

 

Sok ember ténylegesen csak arra készül, hogy valójában élni tudjon, ahelyett, hogy azt az életet ragadná meg, ami már jelen van. Az élet minden pillanatban jelen van. Aki ura a pillanatnak, az már most él. Ám lelki és pszichológiai technikáinkat és módszereinket igen gyakran csupán arra használjuk, hogy felkészüljünk a jövőre. Azt hisszük, csak akkor tudunk a mai követelményeknek megfelelni, ha egész múltunkat feldolgoztuk. Azonban sokan megrekednek sérelmeik történetének feldolgozásában. Sosem jutnak életre.

Az élet minden pillanatban jelen van. Lábunk előtt hever. Csak birtokba kell vennünk. Nincs szükségem hosszas előkészületre. (Doralpa Gyaltsen)

 

Aki élni akar, az találjon magának célt, feladatot. (Bagdy Emőke)

 

Akinek van miért élnie, az szinte minden hogyant elvisel. (Nietzsche)

Vallás nélkül az ember szabad, ez eleinte kellemes érzés. Nincs többé lelkiismereti probléma és nincsenek tilalmak. Csak később jön a borzadály. Szabadok vagyunk, de káoszban élünk, meg nem magyarázott világban. Mintha a sivatagban lennénk szabadok. (M. West)

A csodák nem a természetnek mondanak ellent, hanem annak, amit a természetről tudunk. (Szent Ágoston)

 

Bármire képes vagy. Ezt se felejtsd el. Mindenki tud valamit, amit ő tud a világon a legjobban. Azért született meg. (Kornis Mihály)

 

Egy nem-döntésnél még egy rossz döntés is ezerszer hasznosabb. (Gaál Viktor)

 

Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra és várni, hogy az eredmény más legyen.

 

A példamutatás nem a legfontosabb dolog, amellyel másokra hatással vagyunk, hanem az egyetlen! (Albert Schweitzer)

 

Az életnek két célja lehet: először elérni, amit akarunk, s ezután örülni neki. Csak a legbölcsebbek teljesítik a másodikat. (Logan Pearsall Smith)

 

Végső soron az ember mindig csak azt találja el, amit célba vesz. Ezért úgy kellene, hogy minél magasabbra tűzze a célt - még ha eleve kudarcra van is ítélve. (Henry David Thoreau)

 

A különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot. (Mahatma Gandhi)

 

Az unalom az élet betegsége. Meggyógyításához kevés kell: szeretni valakit, vagy akarni valamit. (Alfred de Vigny)

 

Van bennem egy sas, mely szárnyalni vágyik, s van bennem egy víziló, mely fetrengeni akar a sárban. (Carl Sandburg)

 

Számtalan olyasmi, ami megvan nekünk, de létének nem vagyunk tudatában, másvalakinek, külön-külön is a legnagyobb boldogságot okozná. (Fontenelle)

 

Igaz, az ember nem felel felbukkanó vágyaiért, gondolataiért. Olyanok ezek, mint egy átsuhanó madárraj a ház felett. De ha a madarak fészket is vernek az eresz alatt, ott élnek, szaporodnak, azért már az ember is felel. Mert beleegyezett. (kínai bölcsesség)

 

A gondolkodásmódodon változtatva meg fognak változni az érzelmeid. Az érzelmeid megváltozása következtében a sorsodban is változás fog bekövetkezni. (Lisa Jimenez)

 

Az íróasztal egy igencsak veszélyes hely a világ megfigyelésére. (John le Carré)

 

Ahogy én látom, ha szivárványt akarsz látni, el kell viselned az esõt. (Dolly Parton)

Két félelmünk van: az életfélelem és a halálfélelem. (Rank Otto)

Az akaratnak egyetlen hasznos funkciója van: az, hogy akarni kell nem akarni. (Marion Milner)

A siker az, ha megszerzed, amire vágysz. A boldogság az, mikor arra vágysz, amit kapsz.

(Dale Carnegie)

 

Az egyetlen módja annak, hogy boldogok legyünk az, ha valami mással foglalkozunk - a boldogság melléktermék. (Richard Layard)

 

Néha a legjobb gyógymód az, ha semmit nem teszünk. (Hippokratész)

 

Ha abbahagynánk az erőlködést, hogy boldogok legyünk, végre jól éreznénk magunkat!

(Edith Wharton)

 

Minden dolog nehéz volt, mielőtt egyszerű lett. (Thomas Fuller)

 

Legyen a valóság bármennyire is félelmetes, még mindig kevésbé az, mint a valóság elkerülése. (Caitlin Thomas)

 

Aki nyavalyog de nem változtat, annak még nem fáj eléggé. (Lucien del Mar)

 

Önmagunkról alkotott kép és a szokásaink, jellemzően együtt mozognak. Változtasd meg bármelyiket és a másik automatikusan változni fog. (Dr. Maxwell Maltz) 

A növekedés változást jelent, a változás kockázattal jár: az ismert világból az ismeretlenbe lépsz. (George Shinn) 

 

Ildi:

Nem kell mindent érteni.

Az Igazit zsigeri szinten lehet érezni.

Isten jónak teremtett, szeretni és szeretetet elfogadni.

Most erre van szükségem.. mindig arra, ami éppen van - az fejleszt igazán

Ne csinálj semmit, csak legyél.

 

Veled vagyok

Már voltam, mielőtt voltál.

Már voltam, mikor lettél.

Akartalak.

Veled vagyok amióta vagy.

Neked ajándékoztam minden erőmet.

Beléd leheltem Lelkemet.

Rád terítettem szeretetem palástját.

Mindent neked adtam, ami az élethez szükséges.

Számodra én vagyok az út és a fény.

Veled vagyok, amióta érzel és észlelsz.

Veled vagyok, amióta mozogsz.

Veled vagyok, amióta hallasz és beszélsz.

Veled vagyok, amióta nevetsz.

Veled vagyok és gondoskodom rólad.

Veled vagyok, amikor egyedül vagy.

Veled vagyok, ha senki nem beszél veled, és nem figyel rád.

Veled vagyok, ha rád tör a tériszony.

Veled vagyok, amikor félsz.

Veled vagyok és oltalmazlak téged.

Veled vagyok, amikor kétségek gyötörnek.

Veled vagyok, amikor szomorú vagy és sírsz.

Veled vagyok, amikor egyedül érzed magad.

Veled vagyok akkor is, ha mindenki elhagyott.

Veled vagyok és vigasztallak.

Veled vagyok, ha bánkódsz.

Veled vagyok, amikor beteg vagy és ha fáj valamid.

Veled vagyok, amikor sötétség vesz körül.

Veled vagyok, amikor megtört vagy.

Veled vagyok, gyógyulást, fényt és támaszt nyújtok neked.

Veled vagyok, amikor gondok gyötörnek.

Veled vagyok, amikor otthonodban szükség honol.

Veled vagyok, amikor önmagad és problémáid elől menekülsz.

Veled vagyok, tanács és erősség vagyok neked és oltalmat kínálok.

Veled vagyok, és szeretetem hevével melegítelek téged.

Veled vagyok, amikor éhezel és szomjazol.

Veled vagyok, táplállak és csillapítom szomjadat.

Veled vagyok, amikor megbotlasz vagy elesel.

Veled vagyok és elkaplak téged.

Veled vagyok, amikor bántanak és kínoznak.

Veled vagyok, megszabadítalak és csillapítom fájdalmaidat.

Veled vagyok, amikor valaki jogtalanságot okoz neked.

Veled vagyok, és érvényt szerzek jogaidnak.

Veled vagyok minden új reggelen.

Veled vagyok minden napodon.

Veled vagyok, amikor örülsz és szerencsés vagy.

Veled vagyok minden este, minden éjszaka.

Veled vagyok, amikor éjszaka virrasztva kiáltasz hozzám.

Veled vagyok, amikor nyugalmat és békét keresel.

Veled vagyok, és mindig melletted virrasztok.

Veled vagyok minden szükségben.

Veled vagyok halálodban.

Veled vagyok, amikor elém állsz.

Veled vagyok és tartalak téged.

Várlak téged, és szállást  készítek számodra.

Én, a te Istened, Teremtőd, Atyád vagyok, mindig melletted vagyok és óvlak.

Gondoskodom rólad, ahogyan egy Atya gondoskodik gyermekéről.

Én az Örök Isten, mindig jelen leszek számodra.

Én az Örök Isten, örökké veled vagyok.

 

Ha valaki a jóságnak és szeretetnek csak egy morzsáját, az igazságnak és fénynek csak egy sugarát hozta a világra, már nem élt hiába: életének megvolt az értelme.

 

Gyakran túl gyorsan élünk, nem látjuk a száguldásban az utat szegélyező tájat és nem vesszük észre a kezüket felénk nyújtó embereket.

 

Minden egyes ember csak ember, ennél te sem vagy több és ő sem kevesebb.

 

A szerelem mindig kölcsönösségre törekszik és csak a viszonzás révén teljesedik ki. Ha anélkül szeretsz, hogy viszonzásra találnál, vagyis ha szerelmi megnyilvánulásaid nem váltanak ki viszontszeretetet szerelmed tehetetlen, szerencsétlen.

 

Szerelem első látásra - ez csak egy jelszó. Az igazi szerelem végülis nem vattacukor, hanem sokkal több.

 

A boldogságot a boldogtalanságtól vékony fal választja el, amit lerombolni könnyű, újjáépíteni nehéz.

 

Ha úgy érzed, te vagy a világon a legszomorúbb, máris felderülhetsz, hiszen valamiben "leg" lettél.

 

Magabiztosságunk a legnagyobb vakmerőség.

Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden. (T.Toilis)

 

A patak és a szikla összecsapásakor a patak kerül ki győztesen. Nem az ereje, hanem a kitartása miatt.

 

Azt mondd, amit mondanod kell, ne azt, amit mások szeretnének hallani.

 

Ha az ember szeret valakit, akkor semmi szükség arra a szóra: "sajnálom".

 

Büszkeséget adni nem lehet, de olyan fajta megértést igen, melyben a másik ember meglátja saját belső erőit és rátalál saját büszkeség érzésére.

 

Néha úgy érzem magam, mint egy vonat. A sok pálya közül nem tudom, hogy melyiket válasszam, ha nincs pályarendező.

 

Szenvedés mindenütt van. Senki ne gondolja, hogy nincs. Akárcsak csodák. Senki ne gondolja, hogy nincsenek.

 

Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot, aki nem, az talál kifogást. (Stephen Dolly)

 

Ha Isten igazán szeretnénk, a legigénytelenebb munkák között is örömmel töltene el az a tudat, hogy az Ő akaratát tehetjük; hiszen aki szeret, nem azt nézi, hogy mit kérnek

 

 

 

 

 

 

 

Hírek

  • 5leteket várook! ;)
    2010-12-14 13:39:45

    HellóBelló

    Egy kis segítséget szeretnék kérni! Várnám az 5leteket, hogyan tudnánk feldobni a weblapot, és kíváncsiak vagyunk arra is, hogy milyen témák érdekelnek!!! =) Lécci írj a vendégkönyvben, ha van valami ötleted!

    Köszii pusziii (=

Szavazás

Melyik a jobb közösségi oldal???
iwiw
Facebook
MyVip
Asztali nézet